Egy kis történelem:

A napraforgó (Helianthus annuus) Peruban és Mexikóban őshonos, és az amerikai indiánok régóta termesztett növénye. Európába dísznövényként került a XVI. században, majd kb. 200 éve felfedezték, hogy kiváló olaj készíthető belőle. Ettől az időtől kezdve nemesítésére igen nagy gondot fordítottak. Napjainkban a táplálkozási szokások változásával előtérbe került a növényi olajok fogyasztása, melynek eredményeként a napraforgó termesztése is nagy fontossággal bír.

És amit tud:

A napraforgómag energiatartalma a többi olajosmaghoz hasonlóan jelentős. Zsírtartalma értékes, mert gazdag forrása a telítetlen zsírsavaknak, főleg linolsav és olajsav található benne. Mértékkel fogyasztva (a nem sózott változatot!) fontos szerepe lehet a szív- és érrendszeri betegségek megelőzésében, mert e zsírsavak hozzájárulnak a vér koleszterinszintjének csökkentéséhez, és a vérnyomást is kedvezően befolyásolják. Ezt a hatást támogatja fitoszterol-tartalma is. Élelmirost tartalma miatt a fent említett megbetegedésekben szenvedőkön kívül a cukorbetegek, székrekedéssel küzdők, kismamák és idősek számára is javasolható. A napraforgómag kiemelkedő B1-vitamin-forrás, melynek fontos szerepe van a szénhidrát-, aminosav- és az alkohol-anyagcserében. A vitaminok közül említést érdemel még E-vitamin-tartalma, mely jelentősen hozzájárul a káros szabad gyökök sejthártya- és DNS-károsító hatásának csökkentéséhez, ezért hasznos összetevője lehet a daganatmegelőző étrendnek, valamint sportolók számára is ajánlható. Az ásványi anyagok közül magnéziumot, kalciumot és káliumot tartalmaz nagyobb mennyiségben. A magnézium és kalcium hozzájárul a csontritkulás megelőzéséhez, és a már kialakult betegség kezelésében is szerepe van, a kálium pedig támogatja a szív és az idegrendszer működését. Étkezési célra a napraforgó magját használják natúr vagy sózott változatban. Forgalomba legtöbbször pirított vagy pörkölt formában kerül, hogy a benne esetleg előforduló nemkívánatos (például emésztést akadályozó) fehérjetermészetű anyagok elveszítsék aktivitásukat. Igaz, a magot legtöbbször nem fogyasztjuk olyan mennyiségben, hogy ez problémát okozhatna. Otthoni pirításkor ügyeljünk arra, hogy az kíméletesen történjen, a magvak világos színűek maradjanak, mert hőkezeléskor értékes zsírsavainak egy része tönkremegy. A napraforgómag érdekes és értékes kiegészítője lehet leveseknek, salátáknak, raguknak, zöldségköreteknek, mártásoknak, rakott-töltött, csőben sült ételeknek uzsonnakrémeknek, müzliknek, süteményeknek, turmixoknak. Belőle készítik a hidegen vagy hagyományos módon sajtolt napraforgóolajat, mely alapanyaga lehet egyes olajkeverékeknek, margarinoknak is. A napraforgó sárga virágait a népi gyógyászat megszárítva és leforrázva teaként ajánlja magas vérnyomás kezelésére és lázcsillapításra. Az olaj kinyerése után visszamaradt darát takarmányozásra, a magot madáreleségként és ipari célra (szappan-, festékgyártásra) is használják.

Ami még számomra is meglepő volt, hogy elődeink megfázás esetén teát készítettek belőle. Tartós meghűlés, nyálkalerakódás, izzadás esetén különösen hasznosnak tartják teáját.

És ha valakit érdekel, akkor itt az elkészítési módja: 1 liter vízhez adjunk egy csésze kissé tört hámozott vagy héjában lévő, de összetört napraforgót és fél órán és főzzük lassan forralva.

Szóval fiúk (és lányok) rágcsáljunk csak nyugodtan!

Hozzászólások megjelenítése

Súgó Még nincs hozzászólás.

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.