A minap- kihasználandó a csodálatos napsütéses időt- elindultam a rétre, hogy megszedjem a napi adag csalánomat. Már alig vártam, hogy az időjárás lehetővé tegye a gyűjtögetést.Még tavaly felfedeztem egy jó lelőhelyet, így  egyenesen arra vettem az irányt. A gyönyörű idő és a szépen zöldellő táj látványát azonban gyorsan elfeledtette a fák alatt megbújó szemét kupacok látványa.

Az első reakcióm az volt, hogy elővegyem a telefonomat és fényképezzek. Sajnálatomra jó pár képet kellett készítenem- annak ellenére, hogy a magas vízállás miatt nem jutottam messzire.
Szeretem a falut, büszkén mondom hajdani ismerőseimnek, hogy DUNASZENTGYÖRGYI lettem. Erre mégsem vagyok büszke!
A falu tele van szelektív gyűjtő állomásokkal, mégis a fák alja virít az üvegektől. Minden háztartásnak lehetősége van lomtalanításkor kirakni a szükségtelen holmikat, mégis a természet kénytelen elnyelni a nagy mennyiségű lassan bomló szemetet.

Mit szeretnénk?

A gyermekünk ilyen:

Vagy ilyen:

Környezetben nőjjön fel.

Szeretnénk - e, hogy dédunokáink hallják a tavasznak örvezdező madarak vidám énekét?
Szeretnénk - e, hogy lássanak még a tavaszt virágtengerrel ünneplő fákat, bokrokat?
Szeretnénk - e, hogy  hallják a az esti langymelegnek örvendező békahad vidám dalát?
Szeretnénk - e, hogy tudják hogyan néz ki a cserebogár?

Ha igen, ne gyilkoljuk a környezetünket ne maradjunk közönyösek, tegyünk a pusztítás ellen!

Hozzászólások megjelenítése

Súgó Még nincs hozzászólás.

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.